Bevett szokás Magyarországon, hogy betegség esetén hálapénzt adunk az orvosnak, és még akár órákat is elvesz az életünkből, mire egyáltalán a vizsgálószobába szólítanak. Mi lenne, ha a hálapénzt mondjuk kiszámítható módon fizetendő díjba forgatnánk, amiért cserébe hozzánk igazodnának az orvosok? Az egészségbiztosítás éppen valami ilyesmit jelent.
Kutatások szerint sokan adnak hálapénzt az orvosoknak, elsősorban ez a fekvőbeteg ellátásra igaz, de különleges esetekben a háziorvosnak vagy szakorvosnak is fizetünk 5-10 ezer forintot. Ugyanakkor a hálapénzen túl az is gondot jelent, hogy a háziorvosnál vagy szakrendelésen még mindig hosszú sorokat kell kivárni, sokszor fél-egy órát is elvesznek így az életünkből. Sokszor pedig az egyes egyszerűbb vizsgálatokra is több hónapos vagy akár éves várakozási idővel lehet bejutni (pl. egy ultrahangos vagy MR-vizsgálatra), miközben a magánegészségügyben ugyanezek a szolgáltatások akár napokon belül is elérhetőek.
Mindeközben szerencsére egyre több munkahelyen juttatásként adják az egészségbiztosítást, de akár magánszemélyek számára havi, negyedéves vagy éves díjért cserébe lehet kötni egészségbiztosítást, amely az egyre szélesebb szolgáltatási kört lefedő magánegészségügyhöz ad hozzáférést.
Magyarországon egyébként az Eurostat adatai szerint a GDP 5,3 százalékát költi az állam az egészségügyre, míg az EU-s átlag 7,2 százalék. A különbség jelentős részét vélhetően a lakosság a hálapénzzel pótolja ki.
Az előre nem várt súlyosabb betegségek kezelésének finanszírozására is megoldást jelenthet az egészségbiztosítás, de itt fontos, hogy az egészségbiztosítást érdemes még egészségesen megkötni, ha már komoly betegség alakult ki, akkor a biztosító nem vagy csak magas díjért vállalja a biztosítást. Erre jó példa, hogy cascót vagy kötelezőt sem akkor kötünk, amikor már összetört az autó. Hasonló okból általában nem vonatkozik a magánegészségügyi szülész-kórházak igénybe vételére az egészségbiztosítás, hiszen itt is egy jó eséllyel előre várható eseményről van szó.
