A jövő januárban várható nyugdíjemelés mértéke 2,8% lesz a költségvetési törvény tervezete szerint. Ha ennél magasabb lenne valójában az infláció, akkor jövőre megint a nyugdíjasok hiteleznek az államnak - 2020. novemberig legalább...
Jövőre is a nyugdíjasok adnak kölcsön az államnak?
2012-től a nyugdíjakat minden év januárjában az emelés évére a központi költségvetésről szóló törvényben tervezett fogyasztói árnövekedésnek megfelelő mértékben kell emelni.
2016-ban 1,6 százalékkal emelkedtek a nyugdíjak,
2017-ben januárban szintén 1,6%-kal, novemberben további 0,8%-kal (amit egyösszegben fizettek ki),
2018. januárjától 3%-kal, amit 2018. novemberében nem követett kiegészítés.
2019. januárjától 2,7%-kal nőttek a nyugdíjak, s még nem tudjuk, lesz-e novemberben korrekció.
Az viszont már ismert, hogy 2020. januárjában 2,8%-kal nőnek majd a nyugdíjak, hiszen ez a 2,8% szerepel inflációs előrejelzésként a 2020. évre vonatkozó költségvetési törvénytervezetben.
Ha a Parlament ezt jóváhagyja, továbbá a Kormány az év második felében nem küld olyan előterjesztést a Parlament elé, amely a költségvetési törvény ezen fogyasztóiár-növekedés előrejelzését kívánja majd módosítani, akkor marad ez a 2,8% emelés jövő januárban – miközben az infláció pillanatnyilag 3,9% körül ingadozik.
Természetesen a mért érték folyamatosan alakulhat az év során, vagyis akár vissza is csökkenhet 2,8%-ra...
Ha mégsem ez történne (és a Parlament nem módosítaná a költségvetési törvény ezen előrejelzését), akkor ebből könyörtelenül következne, hogy a nyugdíjak vásárlóértéke 2020-ban az infláció késedelmes követése miatt ideiglenesen romlana (elvileg jövő novemberben is sor kerülhet korrekcióra, ha magasabb lenne a pénzromlás mértéke a januári nyugdíjemelés százalékos mértékénél).
Viszont ebben az esetben legalább jövő novemberig, vagyis 2020. januárjától 11 hónapon át megint a nyugdíjasok fogják hitelezni a magyar államot az előre becsült és a tényleges infláció mértékének különbözetéig - miközben sokszor fogják hallani, milyen gondosan ügyelnek a nyugdíjak vásárlóértékének megőrzésére.
A nyugdíjtörvény előírásai szerint a 2020. januári nyugdíjemelést legközelebb csak 2020. novemberében lehet majd korrigálni, ha a 2020. január és augusztus közötti 8 hónapban a KSH által mért tényleges, általános fogyasztóiár-növekedés vagy - ha ennél magasabb lenne - a tényleges, nyugdíjas fogyasztóiár-növekedés mértéke meghaladná a 2,8 százalékot.
Egyébként ez természetesen az idei fejleményekre is vonatkozik, vagyis ha a leírt módon mért tényleges infláció mértéke magasabb lenne, mint az idén januári emelés mértéke, vagyis 2,7%, akkor most novemberben is kompenzálni kell a nyugdíjasokat – akik addig is hiteleznék a magyar államot…
Mikor lehet korrigálni a nyugdíjemelést?
A nyugdíjtörvény szerint az adott év novemberében
- pótlólagos nyugdíjemelésben részesülnek a nyugdíjasok, ha a KSH tárgyév január-augusztus havi inflációs tényadatai alapján számított mérték legalább 1 százalékponttal meghaladja a januárban érvényes növelési százalékot. Ilyenkor az emelési különbözetet novemberben, januárig visszamenőleg megkapják a nyugdíjasok, a decemberi nyugdíjat pedig már emelt összegben kapják.
- egyösszegű korrekcióban részesülnek a nyugdíjasok, ha a KSH inflációs adatai alapján számított mérték kevesebb, mint 1 százalékponttal haladná meg a januárban érvényes növelési százalékot. Ilyen esetben az egész évre felszorzott többletet egy összegben utalják a novemberi ellátásokkal együtt (tehát a decemberre vonatkozó korrekció is a novemberi nyugdíjjal együtt érkezik, így a decemberi nyugdíj összege nem változik), és az egyösszegű korrekció egytizenkettedével növelt decemberi nyugdíjösszeg lesz a következő év januári emelés alapja.
Januárban (és esetleg novemberben) csak azokat a nyugdíjakat kell növelni, amelyeket az adott év kezdete előtt állapítottak meg – kivéve, ha korábbi ellátást váltott föl újraszámítás nélkül egy másik ellátás, ami emelésre jogosít.
Jelenleg tehát a nyugdíjemelés kizárólag a tárgyévre tervezett fogyasztóiár-indextől függ.
2012 előtt a tárgyévet megelőző év I-III. negyedévi és az azt megelőző év IV. negyedévi tényleges inflációs rátájához igazították a januári emelés mértékét.
Korábban - 2010 és 2012 között - a GDP legalább 3 százalékos növekedése esetén az infláció mellett a nettó kereset emelkedését is belekalkulálták volna a nyugellátások növelésébe, de erre sosem került sor a GDP akkori szerény növekedése miatt.
2010 előtt pedig hosszú ideig a svájci indexálás szerint emelték a nyugdíjakat, vagyis fele-fele arányban kalkuláltak a várható országos nettó keresetnövekedéssel és az inflációval. Ez azonban akkor drága, s így fenntarthatatlan megoldásnak bizonyult, pedig ezzel legalább részben meg lehetett volna előzni a nyugdíjak értékének leszakadását az aktív korúak keresetétől.
Nem véletlen, hogy a nemzetgazdasági átlagbér utóbbi négy évben tapasztalható gyors növekedése egyre több nyugdíjas szervezetet ösztönöz arra, hogy követeljék a vegyes emelés (a svájci indexálás) valamilyen verziójának visszaállítását.
Korábban a nyugdíjemelés technikájának számukra nagyon kedvezőtlen változása különösebben nem tűnt föl a nyugdíjasoknak, hiszen 2014-ig jelentősen – több, mint 8 százalékkal - emelkedett a nyugdíjak reálértéke, annak ellenére, hogy az emelés csak az infláció mértékét követte.
Ugyanis 2014-ig négy éven keresztül a kormány a várható inflációt egyéb nemzetgazdasági megfontolásokból a tényleges mérték fölé becsülte, s miután a becsült infláció mértékével nőttek a nyugdíjak, az alacsonyabb inflációs környezetben gyorsan nőtt a reálértékük. (Az inflációs felülbecslés egyik fontos összetevője a rezsicsökkentés volt.)
Ha a tényleges infláció nem érte el a korábban becsült infláció mértékét – amivel a nyugdíjakat megemelték -, akkor sem kellett csökkenteni a ténylegesen szükségesnél nagyobb mértékben emelt nyugdíjakat – így alakulhatott ki a reálérték-növekedés a nyugellátások esetében.
Ez az “aranykor” azonban – amely az akkori években felért egy 13. havi nyugdíj porlasztott kifizetésével - megszűnt.
Attól ugyan egyelőre nem kell tartani, hogy visszatér a nyugdíjak 1990-es évtizedre jellemző drámai értékvesztése - a havi átlagos ellátás reálértéke 2001-ben 16 százalékkal volt alacsonyabb, mint 1990-ben! -, de a reálérték-növekedés bizonyosan megállt és ez a jelek szerint így is marad.
A munkabérek országos nettó átlaga viszont sokkal gyorsabban emelkedik az utóbbi években, ezért a nyugdíjak relatív, vagyis az országos nettó átlagbérhez viszonyított vásárlóereje gyorsan csökken. Erről érdemes elolvasnia ezt a friss összefoglalómat. A lényeg: ha a nemzetgazdasági átlagbér a jelenlegi tempóban (évi 8-12% közötti mértékben) nő tovább, akkor a nyugdíjaknak a - csak inflációval korrigált - vásárlóértéke folyamatosan és egyre drámaibb mértékben csökken az aktív korúak keresetéhez képest.
Ezt a helyzetet kezelni kell, s erre az inflációs nyugdíjemelés nyilván nem elegendő.
A nyugdíjprémium ezen a gondon nem enyhít, mert az – ha egyáltalán jár az adott évben - csak kis összegű egyszeri juttatás, ami nem épül be a nyugdíjak összegébe.
A lehetséges megoldások:
- vegyes emelési technika: ez esetben az infláció mértéke mellett a nemzetgazdasági átlagbér növekedési ütemét is figyelembe kell venni valamilyen százalékos mértékben (ennek alapesete a svájci indexálás, amikor a béremelkedést és az infláció növekedését egyenlő arányban veszik figyelembe)
- sávos emelési technika: ez esetben a nyugdíjakat az összegüktől függően három-öt sávra osztják, s a kisebb nyugdíjakat nagyobb mértékben növelik, emellett nem minden sávra alkalmaznak százalékos mértékű növelést, egyes sávokra meghatározott összeget írnak elő. ( Ennek szép példája az osztrák nyugdíjemelési technika.)
