Egy új EU-s szabályozásnak köszönhetően gyakorlatilag megszűnt az az útvesztő, amit egykor a megtakarítási célú életbiztosítások szerződési feltételeinek és költségstruktúrájának értelmezése jelentett sok ügyfél és értékesítő számára; január 1-jétől három oldalban összefoglalva még a laikusok is megérhetik, mit vesznek meg, ha egy megtakarítási célú életbiztosítást kötnek.
Bár a rendszer nem tökéletes, a TKM-hez hasonló áttörést jelent a piacon a KID-ek megjelenése. Megnéztük, mit tartalmaznak ezek a dokumentumok és mennyiben jelentenek valódi összehasonlítási alapot a nyugdíjbiztosítások között, ezek ugyanis az utóbbi időben a legjobban fogyó nyugdíjcélú megtakarításnak számítottak.
Nézzük a részleteket!
Összeszedtük a 2016-ban legnagyobb nyolc nyugdíjbiztosítási díjbevételt elérő biztosító nyugdíjcélú, rendszeres díjas unit-linked húzótermékeinek a KID-jeit az internetről és végeztünk egy rövid összehasonlítást az ezekben elérhető paraméterekről.
Az alábbi táblázatban a kockázati besorolásokat gyűjtöttük össze, az alkalmazott hétfokú skála alapján. Látható, hogy a unit-linked nyugdíjtermékek többnyire alacsony, illetve közepes kockázati besorolású eszközalapokba fektetnek, a választottak közül csak két terméknél érhető el ötös kockázati besorolású alap (vagyis közepesen magas - ilyek például a kínai és távol-keleti részvényekbe fektető alap, a nyersanyagalapok, a BRIC részvényalapok, az indiai alap, orosz illetve a latin-amerikai alapok), míg hatos, hetes már egyáltalán nem elérhető.
Ezek a besorolások akkor állnak csak, ha 20 évig megtartja az ember a terméket.
Érdekesebb része a KID-eknek a költségek taglalása. Egyrészt megtudhatjuk azt is, hogy évi 300 ezer forintos rendszeres díjas befizetésünk mellett mennyi költségteher ér egy mintaügyfelet, ha 1, 10 és 20 év után száll ki a termékből. A mintaszámításokból egyértelműen kiderül, hogy ha valaki belépés után hirtelen meggondolja magát, a pénzének 33-80%-át elbukhatja a költségek miatt.
Érdemes megjegyezni, hogy ezek a számítások nem mutatják meg, hogy a saját szerződésünk költségei pontosan mekkora összeget jelentenek majd, az átláthatóság javításában és a termék más termékekkel való összehasonlításban viszont segítenek.
Előfordulhat, hogy a költségek meghaladják a befizetett tőkét bizonyos termékeknél: ez akkor lehetséges, ha például rendkívül kedvező piaci körülmények közt kimagasló hozamot ér el egy életbiztosítási termék. Például a MetLife termékénél szélsőségesen jó esetben a KID szerint 147,5 millió forintos lejárati értéket is el lehet érni, ebben az esetben 10,9 millió forint lesz a költség (a realitása ennek persze erősen a nullához közelít, a számításban egy időszakosan kiemelkedően teljesítő, rövid track recorddal rendelkező magyar részvényalapot vettek alapul).
A KID-ek megtoldják a nomális költségeket egy hozamcsökkenés-számítással is (Reduction in yield - RIY), ami lényegében azt mutatja meg, hogy mennyivel redukálják a költségek a várható hozammal növelt befektetést. Előfordulhat, hogy az érték egyéves visszavásárlási idő esetén, bizonyos esetben 100% fölé kúszik, ezt a MABISZ azzal magyarázza, hogy az európai termékekre lett szabva az RIY-képlet, valójában Magyarországon a befektetési életbiztosítások visszavásárlási értéke az első éves díj 20%-ánál nem lehet kevesebb a törvényi keretek miatt. Ettől persze az árfolyamváltozás, illetve az adójóváírás visszafizetése miatt akár 100%-os vesztesége is lehet az ügyfélnek, ha egy évvel a szerződéskötés után meggondolja magát.
